huszonnégy

Lába előtt Bécs

hever – kispolgárforma

császár és morzsa.

huszonhárom

Mindenütt téboly,

tömeg, zajos csendes éj;

Malacka, ne félj!

huszonkettő

Oda egy év. De

az öröm, mit Szofi ad

örökre marad.

huszonegy

Csattogó fogsor

harapja ketté sorsod;

reszkess, buláta!

húsz

Előtte hever

a világ s irodalma;

Borges mosolyog.

tizenkilenc

Két pici fog lent,

odafent három kattog

csontmuzsikához.

tizennyolc

Szűk neki szőnyeg,

hívja a parkett, padló;

s törli a port fel.

tizenhét

Kétszázhetven nap,

mit láttunk eddig, s ízlett

minden pillanat.

tizenhat

Bűvöl a mese,

szemünk követi a szót –

gyermekfikciót.

tizenöt

Buddhánk, ha nevet,

mosolya beragyogja

a tápszereket.

tizennégy

Égben a lábak

rugdalnak s kalimpálnak.

Tejúton táncol.

tizenhárom

Körme penge, él –

alatta piszok lapul –

de nem önveszély.

tizenkettő

Meditál kicsit,

s lent művel nagyot; pakol

pelusba kakit.

tizenegy

Ökle a szájban,

ujja közt trónol a kosz.

Tisztaság? Káosz.

tíz

Grammra gramm, súlyunk

nő. Örvend a mérleg is,

a digitális.

kilenc

Hatalma földre,

égre szól; s míg álma jó --

békés fáraó.

nyolc

Polifón torna,

hol dolgozik hát, váll, kar ––

plusz könnycsatorna.

hét

Mosolygós Buddha,

ki álmát is tudja, ha

túl van a böfin.

hat

Gyűrött fülcimpa,

melyben bolyong a ritmus;

porclabirintus.

öt

Táp-piánk rázva

isszuk, nem keverve – pont,

mint szokta James Bond.

négy

Fent, lent, sok patent;

összekötni így lehet

földet és eget.

három

Keze oly parány,

hogy elfér benne akár

a mindenség is.

kettő

Sötét íriszbe

öltözött vertigo vár –

tündér szembogár.

egy

Míg ébred a táj,

Szofi állán álomba

szenderül a nyál.